Miért dorombolnak a macskák?

 
A macskák számtalan módját ismerik érzelmeik és szándékaik kifejezésének. Testtartásukból, fülük állásából, bajszuk és farkuk helyzetéből, abból, ahogy mozognak, nem nehéz kiolvasni, hogy mit is szeretnének mondani. A dühös macska fel-le csapkod a farkával, ha pedig ellenfelét akarja megijeszteni, akkor felborzolja a szőrét, és felpúpozza a hátát. Mancsának finom érintésével hívja fel jelenlétére gazdája figyelmét, és jelzi, ha akar valamit. A gazda lába körül tekergő kedvenc vagy éhes, vagy így köszönti „emberét”. Még ennél is több árnyalata van a cicák beszédének. A macskanyelv a lágy dorombolástól egészen a fülrepesztő nyávogásig sok száz, különböző hangot ismer. A cicák szeretnek társalogni. Nyávogásuk néha mérges, követelőző, panaszkodó, szomorú, vágyakozó vagy éppen kihívó. A figyelmes gazda hamar megtanulja kedvence „nyelvét”, és attól kezdve már a nyávogásából is kitalálja, hogy mi nyomja a négylábú szívét. A cicahangok legszebbike bizonyára a dorombolás - az elégedett macska torka legmélyéről jövő, zöngés hang. A dorombolás mikéntje talány marad. A legrégebbi elmélet szerint a hang a légcső gége mögötti szakaszán lévő két membránredőtől ered. Az "ál"-hangszalagok rezgése hozza létre a dorombolást. A gége alatti területre mért enyhe nyomással a dorombolás megszüntethető. Az anatómusok véleménye szerint ezek a redők nem képesek rezegni, és úgy vélik, hogy a fő gyűjtőérben (a vért a szív felé szállító vénában) keletkező turbulencia kelti a rezgést, amely átadódik a légcsőnek. Egy másik elképzelés szerint a macska harántcsíkolt izmai akaratlagos mozgatásával képes a lágy szájpadlást megrezegtetni. Bárhogyan jön is létre, a dorombolás nem egyszerűen az elégedettség jele. A macska stresszes állapotban vagy sérülést szerezve is dorombol - a jelenség a közúti balesetet szenvedett macskákat ellátó állatorvosok körében jól ismert. A nőstények szülés közben vagy kölykeikhez visszatérve is dorombolhatnak, a kölykök pedig szoptatás közben. A macska képes a dorombolással egy időben nyávogni, de előfordul az is hogy lassan pislog közben, illetőleg a szemeit részben vagy egészben lehunyva pihen. A dorombolás segítségével a macska meg is nyugtatja magát, így valószínűleg ezért dorombol abban az esetben is, ha fájdalmai vannak. Egyes kutatók feltételezése szerint a dorombolás során létrejövő rezgés (melynek frekvenciája nagyjából megegyezik az alapjáraton működő dízelmotornál tapasztalhatóval) kedvező hatást gyakorol a csontok és a szervek gyógyulására. A gégefő rezegtetésével és mindig zárt szájjal létrehozott mormogó hang. Fokozott érzelmi állapot kifejezésére szolgál, legyen az öröm vagy fájdalom.


Miért szimatol a macska?


 
A kutyákkal ellentétben a macska nem szimatol a zsákmánya után, hanem türelmesen les rá.  A szaglás ezért nála kizárólag a fajtársakkal való kapcsolattartást szolgálja. A kandúrok illatokkal jelölik meg felségterületüket. Magasra tartott, enyhén remegő farokkal néhány csepp vizeletet permeteznek a bokrokra. A jelzések erős, csípős szaga még a mi kevésbé érzékeny orrunkkal is jól érezhető. A kandúrok valószínűleg nemcsak a jelzés gazdáját ismerik fel, hanem arra is rájönnek, hogy milyen friss a szagminta. Alkalmanként a cicahölgyek is permeteznek pár csepp vizeletet, ám ők elsősorban az emberi orr számára érzékelhetetlen illatjeleket kedvelik, melyeket a mancsukon lévő illatmirigyek segítségével helyeznek el. A macskák saját gazdájuk illatát is megismerik. Nem ritkán éppen azért dörgölőznek, hogy a gazda szaga erősen beleivódjon a szőrzetükbe. Bizonyos növények, mint a kakukkfű vagy a macskagyökér, valósággal tűzbe hozzák a macskákat. Először a pofijukat dörgölik ezekhez, majd kéjesen morogva hemperegni kezdenek a közelükben. Aki azt szeretné, hogy cicája megkedveljen egy tárgyat, annak csupán egy kevés macskagyökérrel kell bekennie azt. Más szagok viszont kifejezetten idegesítik a házimacskát. Így például a citromot vagy a narancshéjat messze elkerüli. Megfigyelték azt is, hogy a macskák időnként valósággal   megdermednek, egy pillanatra szinte ijesztően bambáváválnak. Ilyenkor nemcsak az orrukon, de nyitott szájukon át is levegőt vesznek. Felhúzott felső ajkuk miatt úgy tűnik, mintha viszolyognának valamitől. Pedig csupán egy különlegesen érdekes illatra figyeltek fel. Ez a viselkedés nagyon hasonlít azoknak az ínyenceknek a szokására, akik hosszasan ízlelgetik egy-egy ritka csemege illatát, mielőtt beleharapnának. A kandúrok olyankor szimatolnak így, ha egy párzásra kész nőstény vizeletének szaga csapta meg az orrukat. Ekkor egy olyan szervük (a „Jacobson-szerv”) lép működésbe, amely az emberben már csupán nagyon csökevényes formában maradt meg. Az apró, kb. egy centiméter hosszú csövecske nyílása a szájpadláson, a felső metszőfogak mögött található. Mi, emberek nem tudjuk elképzelni, ez az ízlelő-szagló szerv milyen érzeteket közvetít, de egy biztos, hogy kellemes.


 
Érzékeli-e a színeket a macska?


 
A természet a macskákat minden olyan érzékszervvel felruházta, ami a sikeres éjszakai vadászatokhoz szükséges.  Érzékszervei jóval fejlettebbek az emberénél. Ez különösen igaz sokatmondó, nagy, sárga, zöld, kék vagy naracsszínű szemükre, amellyel hozzánk hasonlóan térben látnak. A rávetődő fénysugarat szemük visszaveri, legtöbbször zöldessárga színben. Csupán a kékszemű cicák szeme piros, ha megvillan a sötétben.  A valóságban csupán a természet ügyes megoldásáról van szó, a cica jól lát a félhomályban is. A macska szemében az ideghártya mögött egy csillogó réteg, a „tapetum lucidum” található. Miután a fénysugár eléri az ideghártyát, az alatta lévő fénylő rétegen visszatükröződik, így a sugár még egyszer eljut a fényérzékeny sejtekhez. A macskaszem legalább hatszor olyan fényérzékeny, mint az ember szeme, ám ha tökéletesen sötét van, még ő sem lát semmit. Ellentétben más éjszakai állatokkal, a macska napközben is aktív, ezért érzékeny szemét meg kell óvnia a nappali fényözöntől. A pupillák éjjel nagy, kerek ablakként engedik be a legkisebb fénynyalábot is, ám nappal hajszálvékony rést hagyva zárul össze a színes szivárványhártya. A szemhéj alatt egy másik, vékony, szürke bőrréteg, a pislogó hártya található, amely a portól és a szennyeződéstől védi a szemgolyót, és segíti eloszlatni a könnyek nedvességét. Normális körülmények között a pislogóhártya csak akkor látható, ha az állat nagyon fáradt vagy beteg.
Az 1900-as évek első felében azt hitték, hogy a macskák színvakok. A vizsgálati módszerek fejlődésével kiderült, hogy nemcsak a legfinomabb árnyalatokat tudják megkülönböztetni egymástól, de szinte minden színt látnak. Ám a macskák számára a színek nem játszanak olyan nagy szerepet, mint a mi életünkben. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a zsákmányukul szolgáló állatfajok általában egyszínűek, és beleolvadnak környezetükbe. A vadászat idején, a félhomályban a színeknek amúgy sincs nagy jelentőségük. A macskák legfontosabb érzékszerve a hallás, ezért fülük jóval élesebb, mint a kutyáké. Fülüket több mint 20 izom segítségével remekül lehet irányítani, így a leghallkabb neszt is fel tudják fogni. A legcsendesebb cincogást éppúgy meghallják, mint a közeledő, lopakodó kutyát. Érzékeny fülük már messziről felismeri a gazda lépteit, és az autók motorhangját is meg tudják különböztetni egymástól. Képesek két, egymáshoz rendkívül közel fekvő hangforrást is betájolni, ezenkívül pedig az olyan ultrahangokat is meghallják, amelyeket az emberi fül már nem is érzékel. A macska valószínűleg még a legfinomabb talajbeli remegéseket is képes érzékelni. Csuklója alatt ugyanis olyan érzékeny tapintó szőrszálak vannak, amelyek még az egerek lábdobogását is felfogják.
Sok történetet hallhattunk a macskák nagyszerű tájékozódó képességéről. Állítólag óriási távolságból, ismeretlen vidékeken járva is hazatalálnak. Bár az elbeszélések egy része nem mentes a túlzásoktól, ám az valószínűnek látszik, hogy a házimacskát finom orra, rendkívül érzékeny füle és egy mindeddig ismeretlen érzékszerv is segíti útközben. Ilyen érzékszerv lehet például egy „belső iránytű”, amely a Föld mágneses terét érzékeli. Talán ezzelmagyarázhatóak azok a beszámolók is, melyek szerint a cicák földrengés és más katasztrófák (például tűzvész vagy háborús bombázás) előtt hangos nyávogással figyelmeztették gazdáikat. Lehet, hogy megérezték a földkérek enyhe rezdüléseit, a halvány füstszagot, vagy meghallották a közeledő bombázógépek távoli, halk zúgását. Különösen fejlett a macskák időérzékelése, az úgynevezett belső óra. Sok cica reggelente mindig azonos időben ébreszti fel gazdáját, és a vadászterületüket is fel tudják osztani egymás között. Például az egyik macska délelőtt egerészik a környéken, míg a másik kizárólag délután lép színre.

 


Macskaviselkedés - azaz kresz könyv a macskához

 


Érdeklődés



 


 Ha egy macska számára valami érdekes dolog tűnik fel a láthatáron, abban a pozícióban, amiben éppen van "megfagy": teljesen mozdulatlanul áll, vagy ül, pupillája kitágul, bajszát előrefelé állítja és kissé rapszódikusan csapkodja farkát jobbra-balra. Ha vadászik akkor fülét lecsapja és lelapul, majd mozdulatlanná válik.


 

 

 

 

 

Macskajáték


 

 


 A macskák módfelett játékosak. Minden tárgyat a két elülső mancsukkal csapkodnak. Lógnak a levegőben, vagy akrobatikus mutatványokat mutatnak be, valamilyen magasabb tárgy elérése érdekében. A kölykök egyik legmókásabb szórakozása, amikor anyjuk farkát pofozgatják. Ezt persze jó anyához méltón a felnőtt macska csendes közönnyel tűri. Másik szórakozásuk a bogárüldözés. Viccesen néz ki, amikor távolról csak annyit lát az ember, hogy a macska látszólag minden ok nélkül jobbra-balra vetődik és lecsap az általunk nem látható zsákmányra.


 

 

 

A nyugalom és a biztonságérzet jelei
 


 

 


 A macska nyugodtságáról egy a fekvés és ülés közötti tipikus testhelyzet árulkodik. Lábát maga alá húzza, háta gömbölyű, farkát pedig maga köré tekeri. Első lábait rendezetten egymás mellé teszi és kissé maga alá húzza.A teljes biztonságérzetet jelzi, ha macskánk oldalára fekve alszik úgy, hogy első lábait teljesen kinyújtja előre, míg a hátsókat hátrafelé. Úgy néz ki, mintha nyújtózna.


 

 

 

 

 

 

 

A rosszkedvű macska


 

 

 

A rosszkedvű cicára valamelyik félreeső sarokban találhatunk rá. Ilyenkor a macska nem kíván kommunikálni a külvilággal és csak közönyösen ül, vagy fekszik, esetleg alszik.


 

 

 

 

 

A mérges macska


 

 

 

 

Ennek több fokozata is lehet. Jó ha az elején észrevesszük, hogy macskánk nincs legjobb kedvében és lehet, hogy simogatásunkat inzultusként éli meg. Ezt úgy adja tudtunkra, hogy misz képpel ücsörög, vagy fekszik és szemhéját félárbócra eresztve jobbra-balra kacifántos ívben csapkodja farkát. Szóval, jobb ha ilyenkor békén hagyjuk.Veszedelmesebbé válik a helyzet, amikor már púpozni kezdi hátát és füleit lecsapja. Ez gyakran kiegészül fújással és a karmok aktivizálásával. Sokszor még a szőrét is felborzolja, hogy ellenfele szemében hatalmasabbnak tűnjön.


 

 

 

 

Macskák találkozása


 
A kutyáktól eltérően a macskák individualista lények. Nem élnek csapatokban és ezért nincsenek hierarchiával kapcsolatos harcok. A macska minden egyes fajtársával szemben különböző módon viselkedik, de általában jellemző a pozitív hozzáállás. Néha igénylik egymás társaságát, de függetlenségüket mindig megőrzik. Ha két macska találkozik, akkor nem jellemző, hogyan nagyon közel merészkednek egymáshoz, inkább tisztes távolból vizslatják egymást, a fent leírt figyelő pozícióban. Ha olyan macskákról van szó, akik már megszokták egymást, akkor már gyakran előfordul egy kis dörgölőzés és összeszagolás is. Egy érdekes momentum szokott félreértést okozni, ha egy macska és egy ismerős kutya találkozik. Köszönéskor ugyanis a macska egyenesen feltartja a farkát és a végét egy kicsit lekonyítja. Míg a macskáknál ez köszönés, a kutyák esetében a feltartott farok akár az agresszivitás jele is lehet.

 

Behódolás vagy inkább védekezés


 
Előbb említettük, hogy a macskák esetében nincs "főnök-beosztotti" viszony. Az egyenlőség elvét vallják, vagyis nem jellemző a behódolás. Egy esetben borulhat fel az egyensúly: ha az egyik megtámadja a másikat. A megtámadott macska védekezik. Ezt abból láthajtuk, hogy fülét hátracsapja, éskicsire összehúzódik, esetleg figyelmeztetőleg fújtat. Megeshet, hogy oldalára fekszik és mind a négy mancsán hegyezi a karmát, hogy azzal támadjon vissza.
 


Udvarlás


 
A nőstény több gazda szerint hihetetlen dolgokat művel a tüzelés ideje alatt. Jellemző, hogy mindenkinek felkínálja magát. Ezt általában hátsójának mutogatásával, vagy fetrengéssel teszi. A fiúk legfőbb feladata ilyenkor természetesen a szökés. A szabadban tartott macskák egy-két hét elteltével kissé ziláltan találnak haza. A párzás időszakában hallhatjuk a gyereksíráshoz hasonló "áriákat", amivel egymást hívogatják a párok.