Cicagazdiknak

Macska vagyok!

(Egy cica őszinte vallomása)

Nem tudom, te hogy vagy vele, én imádom magamat. Tőled is ezt várom. (Mármint, hogy ne magadat, hanem engem szeress!) Rajongva!

Ennél lejjebb nem adhatom. A rang kötelez. Én ugyanis arisztokrata vagyok. Tudhatod, hogy az őseimet az ókori egyiptomiak istenként tisztelték. Pedig ezért a rangért ők se csináltak többet, mint én. Gyakorlatilag semmittevők vagyunk. A munka ugyanis alacsonyrendű dolog, - közönséges kutyáknak való - meg is látszik rajtuk. Mi, macskák - velük szemben - sosem alázkodunk meg. Dobhatsz botot - eszünk ágában sincs visszahozni. Házat nem őrzünk, nem ugatunk portás módra, egyáltalán nem csinálunk se rendészt, se lakájt magunkból, kár is erőlködni. Egeret is csak úri passzióból, saját akaratunkból fogunk - ha úgy tetszik. Ne tedd ide a kezedet se, úgyse nyalom meg. Na, jó. Önimádatom ellenére olykor kegyes vagyok. Modellkedem, tehát lerajzolhatsz, de jobbára, csak ha alszom, mert egyébként - már ne is haragudj! - de rengeteg izegni-mozogni valóm van. Ja, és rajzfilmekben is szoktam szerepelni: különös lelki alkatom jutalomjátékot jelent minden magára valamit is adó művésznek.

Szeretnéd tudni, hogy mi a titkom, ugye? Hát azt lesheted! Minél többet nézel, annál rejtélyesebbnek hatok. Azt sem érted, hogyan lehet ennyit lustálkodni, anélkül, hogy ráunnék. Ti, emberek a tevékenység bűvöletében éltek. Állandóan reszkettek, hogy lemaradtok valami fontos dologról. Folyton ide-oda futkostok, idegeskedtek. Úrnak képzelitek magatokat, de csak zaklatott rabszolgái vagytok vágyaitoknak. Sosem jó nektek semmi igazán. Mi, macskák - például én - ezzel szemben megvetően tudomást sem veszünk erről a "kába ribillióról", amiben betegen vergődtök. Nem elegáns az emberi élet.

Szó se róla, azért nem akarok igazságtalan lenni. Vannak előnyei is a mi kapcsolatunknak. Te, aki gazdámnak tartod magad, tényleg dicséretesen viselkedsz. Adsz enni, ez rendes tőled, hiszen tudod, hogy sosem köszönöm meg. (Ellenben sürgetően nyivákolok, ha késlekedsz a szokott időben.) Hálás sem vagyok, ne is próbálj üzletelni érzelmeimmel! Amint befejeztem az étkezést, nyomban eloldalgok, sürgős pihenni valóm támad ilyenkor. Kérlek, ne is traktálj se magán-, se közügyekkel, egyszerűen nem ér-de-kel! Nna.

Azt nem bánom, ha gyönyörködsz bennem. Tényleg, elég helyes pofácskám van! És úgy! de úgy tudok nézni azokkal a cicaszemeimmel! Azon kívül a testem sem kutya! (Már bocsánat az eb-hasonlatért, tudom, hogy nem sportszerű, de annyira felkínálja magát.) Én is kínálgatom magam, mert - ezt elismerem - gyengém a gyöngédség. Simogass, cirógass, becézgess, cirmizzél - ezt nem tudom megunni! Látod, milyen nagyvonalú vagyok. Annyira élvezem a szeretgetést, hogy ez már neked is örömet okoz, hogy magadat ilyen jónak tarthatod. Ez az én rafinált, okos önzésem! Ismered csalfaságom, állhatatlan mivoltom. Mégis mindig bedőlsz dorombolásomnak. (Ebben még a kandúr is milyen nőies!)

Van, aki utálja a macskát, mint ahogy vannak nőgyűlölő emberek is. Ezek önmagukat minősítik. Ők csak az észben, a világos, tiszta gondolkodásban hisznek. Tudományukkal azonban semmit sem tudnak kezdeni egy holdfényes éjjelen, amikor mi, macskák a holddal kokettálunk, az okosak bosszantására. Tudjuk, amit tudunk. Persze kikérdezni nem hagyjuk magunkat. Higgyék, hogy mi is csak állatok vagyunk, mint a többiek. Lustán hempergő, céltalan vadak. Akik csak esznek, alszanak és a szerelmi életük is pofonegyszerű. Látszólag igen. (Ráhagyjuk az etológusokra szakszerű véleményüket.) Nem vitatkozunk, az nem macskatulajdonság.

Tisztában vagyunk rangunkkal, fenséges mivoltunkkal. Kergethetnek, utálkozva hajszolhatnak, de királyságunk velünk marad a száműzetésben is...